Hoppan szervizbe megy

Hoppan álmos volt, éhes és dühös. Egyszerűen nem akart szervizbe menni. Értette, naná, hogy értette, hogy muszáj, hiszen már elmúlt egy éves, hogy át kell nézni a motorját, és eljött az ideje az olajcserének is, mégsem akart menni. Inkább az új bójákhoz, meg a tegnapi esőtől felduzzadt pocsolyákhoz vágyott. Az ám csak az igazi móka, gyorsítás, kanyar, pocsolya, egy pillanatig esőfüggöny, kellemes hűs víz mindenhol és és …persze tiszta latyakos sár a motorháztető. Anyának meg felforr a hűtővize idegességében.

-Hoppan, ideje indulni - gurult be a garázsba az anyukája.

-De én nem akarok menni! Láttam ám, hogy ott milyen műszerek vannak! A szerelő bácsi meg szétszed, benyúl, megmos, megmér, jaj anyu, én félek! – görbült lefelé a kis piros autó szája.

-Gyere Hoppan, lassan gurulunk, és út közben elmesélem, mi is fog történni. Hidd el, nincs mitől tartanod!

Hoppan először egyáltalán nem hitte el és olyan csigalassan gurult az aszfalton, hogy anya úgy számolt, estére sem érnek oda.  Végül mégis idejében odaértek, a szerelő bácsi pedig már a hatalmas garázs ajtajában várta őket.

-Szia Hoppan!Hogy megnőttél!Van kedved körülnézni odabent?

-Anyu, te is jössz? –kérdezte a kisautó bizalmatlanul.

-Nem drágám, menj csak nyugodtan, tudod, ezek olyan férfidolgok.

Hoppan félénken gurult be, de aztán gyorsan ráeszmélt, hogy a szerviz bizony tényleg csudaérdekes egy hely. A szerelő bácsi megengedte, hogy liftezzen az emelővel, és megmutatta, hogyan spriccelhet hatalmasakat az ablakmosó folyadékkal, úgy hogy a mellette álló autóra is jusson belőle. Amikor pedig az olajcserére került a sor, Hoppan meglepődve tapasztalta,hogy mást sem érez, csak némi csikizést a motorja közelében. Annyira rázkódni kezdett a nevetéstől, hogy a szerelő bácsi majdnem melléöntötte az olajat. Később aztán a motorja hangját akarta hallani, erre Hoppan úgy felbőgette, hogy a visszhangtól megremegtek a garázs falai és a következő dolgok estek le róla szépen sorban: egy villáskulcs, egy slag, egy régi sebváltó, valamint a szerelő bácsi fiatalkori kalapja. A szerelő bácsi erre megcsóválta a fejét és azt mondta : Hm. Erre Hoppan még egyszer felbőgette, mire a szerelő bácsi azt mondta: Hm hm. Körbejárta  Hoppant, majd így szólt.

-Itt valami nincs rendben, túl hangos a motorod, meg kell vizsgáljalak alaposabban. Nézd, ezt az apró kis csövet most be fogom ide dugni, hogy lássam, nem lyukadt-e  ki a kipufogódobod. Egy kicsit ne mozogj.

- Neeeee!- hangzott a gyors és hangos válasz, Hoppan rögvest két métert tolatott. Neki is koccant a garázs hátsó falának. – Júúújhhhhrrrrggggg! – vinnyogott most meg a karcolás miatt.

-Ne butáskodj Hoppan, a vizsgálat nem fog fájni, megígérem! Csak maradj már nyugton!Féket be!

 Hoppan becsukta a szemét, behúzta a kézifékjét, az antennáját és….a vizsgálat tényleg nem fájt.

-Készen is vagyunk - mondta a szerelő bácsi pár perc múlva. Kicseréltem egy alkatrészt. Na hadd hallom, azt a motorhangot!

Hoppan kinyitotta a szemét és beindította a motorját. Kellemesen, csendesen berregett.

-Remek!- mondta a szerelő bácsi és csettintett a nyelvével. -Gyere, menjünk ki , a mamád már biztosan nagyon vár.

 – Minden a legnagyobb rendben van, a kipufogódob rendetlenkedett picit, de megoldottuk – mondta a szerelő bácsi Hoppan anyukájának, aztán cinkosan a kisautóra kacsintott. Hoppan odagurult a mamája mellé és akkorát spriccelt az ablakmosó folyadékból, hogy az anyukájának még a kilincsén is folyt a kék lé. A szerelő bácsi és Hoppan nagyon jót nevettek. Hoppan anyukája nagyon kicsit nevetett.

-Hát ezt hogyan csináltad? – kérdezte később a hazaúton az anyukája Hoppant.

-Ugyan anyu, tudod, ezek olyan férfidolgok – válaszolta a kisautó és egy hatalmasat farolt jókedvében.